2. Fejezet

Bonjour!
Összegyűlt a 3 komment az előző részhez, így jött a következő (amint ti is látjátok). Úgy gondoltam, hogy körülbelül a 10. fejezetig "bevezetem" a komment határt. Hogy miért? Azért mert, így lesz valaki aki várja a következő részt, és nem tudom miért, de nekem fontosak a kommentek. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Szóval, a következő rész 3 komment után jön.
Jó olvasást!

Voltam már fiúk közelében, de egyikőjük se hozta ki belőlem ezt a hatást. Szaporább lett a lélegzetem és csak rá néztem. Ő meg csak rám. Mintha csak mi ketten lennék ebben a nagy világban. Hűha.
- Oké, akkor szerintem mutassuk meg a szobáitokat. - állt fel Adam hirtelen amitől sikeresen "felébredtem"
Justin is feleszmélt, körbe pillantott, és dühösen felállt. Ökölbe szorította a kezét, ránézett Lewisre aki azonnal oda ment hozzá és súgott neki valamit, mire rám néztek. Gyorsan felálltam a zongorától és elindultam Adam után.
- Cassy, ez itt a te szobád. - mutatott rá egy fehér ajtóra amin egy fekete 'C' betű csillogott. - Sophie, ez meg a tiéd. - mutatott a jobbra mellettem lévő ajtóra.
Benyitottam a szobámba és kellemeset csalódtam. A falaim krém színűek, velem szembe volt az ablakom, mellette egy francia ágy, előtte egy fehér ajtó, a szoba másik végébe meg szekrények voltak. Oda léptem az egyik elé és kinyitottam. Tele volt ruhákkal. Kivettem egy pólót és magamhoz mértem: pont jó. Benéztem a fehér ajtó mögé, vagyis a fürdőszobámba. Jobbra volt a csap, vele szembe a WC és mellette egy fürdőkád és egy tusolófülke. Bele néztem a tükörbe. Hófehér vagyok. Túl sok ez így egyszerre. Elrabolnak, egy poros szobában ébredek, új emberekkel ismerkedem meg, kapok egy gyönyörű szobát, külön fürdőszobát... Húzzanak már el a francba.  Kimentem a fürdőből egészen ki a folyosóra. Megálltam a fiúk előtt és rájuk néztem.
- Megtudhatnám, hogy honnan tudjátok a méretem? - tettem csípőre a kezem.
- Ez az! - kiáltott fel Adam - Kérem, az 10$-t! - ujjongott miközben Lewis és Justin a kezébe nyomtak 10-10$-t
- Ti most komolyan fogadtatok?! - kiabáltam fel amitől megdermedtek.
- Természetesen - válaszolt Justin.
- Honnan tudjátok a méretem? - rontott ki a szobából Sophie
- Most én kérem a 10$-t gyerekek! - röhögött Lewis
- Fogadtatok? - döbbent meg Sophie
- Hülyék lettünk volna kihagyni - röhögött fel Adam
- 3 - kezdtem el számolni
- Te meg miért számolsz? - nézett rám Justin
- 2 - fojtattam
- Haver szerintem fuss - szólt Lewis Adamnek, mire elkezdett futni
- 1!! - üvöltöttem fel és utána futottam.
Rohantam utána ahogy csak tudtam és sikeresen a folyosó végén utolértem és ráugrottam amitől előre borult én meg rá. Beletérdeltem a hátába és a fejét felfeszítettem.
- Megkérdezem még egyszer... Honnan tudjátok a méreteim? - kérdeztem nyugodtan
A következő pillanatban én voltam alul és Adam meg fölöttem.
- Nem válaszolok akkor sem. - nézett rám ravaszul
- Kicsi a rakááás! - ordította Justin és ránk ugrott, utána Lewis és Sophie is
- Szálljatok le rólam, kibaszott nehezek vagytok! - nyöszörögtem nagy nehezen, mert tényleg nehezek voltak
Leszálltak rólam én meg fellélegeztem. Ott álltak fölöttem és néztek, én csak nyugodtan feküdtem a -puha- szőnyegen.
- Minden rendben? - szólt... Mr. Knight
Gyorsan észhez kaptam és azonnal felálltam.
- Igen - válaszoltam mikor oda ért elém és elkezdett méregetni.
- Hangoskodást hallottam - nézett a fiúkra akik azonnal elnéztek máshova és fütyülni kezdtek.
- Jók voltunk - szólt Sophie kuncogva
Mr. Knight csak bólintott egyet és visszaindult az irodájába. Kecsesen mozgott és mintha egy kifutón sétált volna végig a hosszú folyosón. Bárcsak én is így tudnék menni magassarkúban! Elfordult jobbra és láttam ahogyan a szeme sarkából visszatekint ránk. Vagyis rám.
- Éhes vagyok! - törte meg a csendet Lewis
- Akkor menj egyél - válaszoltam és bementem a szobá(m)ba
Bezártam az ajtót belülről és elterültem az ágyon, fejemet mélyen a párnába fúrtam és csak arra tudtam gondolni, hogyha itt lenne Bella akkor mivel tudna felvidítani... Bella! Gyorsan a zsebemhez nyúltam, hogy kivegyem belőle a telefonom. Bassza meg! A táskámba maradt és az meg valahol a fiúknál van. Ki kell találnom hogyan szerzem vissza. Elkezdtem fel-alá járkálni a szobámba, miközben törtem a fejem, és hirtelen beugrott. Kinyitottam az ajtót, körbe néztem a folyosón: sehol senki. Hangokat hallottam balra, így elindultam a hang irányába. Egy lépcsővel találtam szembe magam, ami lefelé vezetett. Tovább mentem, és a hangok egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Beszélgetést hallottam, ezért lelassítottam a lépteimen, megálltam. Kinéztem a kis résen a lépcső egyik korlátjánál és megláttam a fiúkat.
- Hogy rád ugrott már Cassy! - röhögött Lewis
- Enyhén meglepődtem - vakarta meg nevetve a tarkóját Lewis
- De ezt mind csak azért mert meg akarta tudni, hogy honnan tudtuk meg a méreteit - folytatta Lewis
- Mekkora hisztit fog levágni, mikor megtudja, hogy be kellett törnünk a házába csak azért, hogy a ruha méreteit megtudjuk - szólt flegmán Justin
Mi van?! Ezek betörtek a lakásomba?! Ezt még megbosszulom! 
- Nem kérte még a telefonját? - kérdezte Adam
- Nem. De nem is adnám neki oda. - válaszolt Justin - Megyek aludni.
Amint meghallottam az utolsó mondatot rohantam vissza egészen a szobámig. Becsaptam az ajtót és lihegve neki dőltem. Rendben, tehát Justinnál van a telefonom. Vissza kell szereznem, hogy segítséget hívjak! Oda rohantam a szekrényhez, kitártam mind két ajtaját és kerestem valami ruhát. Mikor megtaláltam gyorsan felvettem, és még hozzá felvettem egy karkötőt és egy kis mennyiségű rúzst is tettem fel. Halkan lenyomtam a kilincset, lassan kinyitottam és becsuktam magam mögött. A szobámmal szembeni ajtón volt egy "J" betű, így gondolom ez lehet Justin szobája. Nem is lesz olyan nehéz dolgom, mint hittem. Szerencsére az ajtó nem volt bezárva, de hallottam, hogy valaki szuszog. Elnéztem a hang irányába, és megláttam Justint. Milyen nyugodtan tud aludni... Halványan elmosolyodtam, de hamar észbe kaptam és körbe néztem a szobában. Elindultam a szekrénye felé, ekkor Justin elkezdett nyöszörögni, forgolódni. Azonnal megálltam nehogy felébredjen. Még csak az kéne nekem! Újra elindultam a szekrény felé, de most már hangosabban nyöszörgött. Vajon mit álmodhat? Egyre hangosabban nyöszörgött, szinte már kiabált, miközben forgolódott. Mit sem törődve vele elindultam a szekrény felé erre... Elesek.
- Mit keresel itt? - kapcsolta fel az éjjeli lámpát.
- Öööö... Semmit - válaszoltam és gyorsan kezdtem el futni az ajtóhoz.
Justin is, így tett, de ő valahogyan előbb ért az ajtóhoz, mint én, így elállva az utamat.
- Kiengednél? - néztem a szemébe
- Nem.
- Miért?
- Mert belopóztál a szobámba - válaszolta kissé dühösen
- Mit álmodtál? - kérdeztem nagy bátorsággal, de a hangom mégis meglepően vékony volt
- Mit érdekel az téged? - kérdezett vissza kicsit sem kedvesen
- Bocs - néztem a hátam mögé, így észre vettem, hogy mibe estem el. Súlyzó.
- Rendben - ráfordítottam a tekintetem -, itt alszol ma velem, mert belopóztál a szobámba, fogalmam sincs miért, de talán nem is akarom tudni. - tette fel mindkét kezét védekezésképpen
- Biztos, hogy nem. - hátráltam azonnal
- Akkor nem kapod vissza azt amiért jöttél - nézett bele a szemembe
- Ahj, oké - adtam meg magam - De nem érsz hozzám az este folyamán! - "fenyegetőztem"
- Nem érek semmi olyan helyhez amihez nem szabad - bólintott
Sarkon fordultam, leültem az ágyra és levettem a cipőmet. Elhajítottam a szoba másik végébe és rádőltem az ágyra. Betakaróztam és a fal felé fordultam, hogy ne kelljen az önelégült arcát néznem. Mikor majdnem elaludtam megéreztem ahogyan Justin átkarolja a derekam és magához húz, de nem tudtam ellenkezni. Mert mélyen elaludtam...