3. Fejezet

Bonjour!
Úristen! Túl léptem a 800 oldal megjelenítést, van 5 feliratkozóm, az előző részhez 4-en kommenteltetek... Komolyan, imádlak titeket. És, hogy a hálámat kimutassam: Most hoztam a részt:D Előre is boldog nyuszit csibék!:3
A következő rész három komment után jön!
Jó olvasást!

- JUSTIN, ELTŰNT CASSY! - tépte fel az ajtót Adam
- Dögölj meg! - ültem fel és hozzá vágtam egy párnát, ami tökéletesen az arcába talált
- MEGTALÁLTAAAAM! - kiáltott ki a folyosóra mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót
- Jó reggelt cica - dorombolta mellettem Justin kómásan
- Itt miért hív mindenki cicának? - kérdeztem inkább magamtól, minthogy Justintól
Kimásztam az ágyból kézbe kaptam a cipőmet és átmentem a szobámba. Bezártam az ajtómat, oda léptem a szekrényhez és kerestem valami normális ruhát, mikor megtaláltam elmentem gyorsan letusolni. Amint végeztem, találtam a csap alatti szekrényben egy hajvasalót, így gyorsan kivasaltam a hajam. Mikor már úgy éreztem, hogy készen vagyok és a hajam is rendben van, lementem a konyhába reggelizni. A lépcsőnél megint lelassítottam és újra hallgatóztam.
- Na, Justin. Hogy telt az este? - hallottam Lewis hangját
- Nagyon jó volt - adta meg a választ Justin
- Lefeküdtetek? - kérdezte félénken Adam.
Kis idő múlva válaszolt Justin:
- Le.
Abban a pillanatban Adam elejtette a bögréjét, így a kávé szétfröccsent a hófehér padlón. Az ereimben lüktetett a vér az idegtől és a ijedségtől. Hogy merte ezt hazudni Justin? 
- SOHA A BÜDÖS ÉLETBE NEM FEKÜDNÉK LE VELED! - ordítottam torkom szakadtából miközben lefelé trappoltam a lépcsőn
- Hogy mi? - kérdezte Adam
- Nem feküdtünk le. - válaszoltam most már egy kicsit higgadtabban - Bocs, de van ízlésem. - néztem végig Justinon
- Akkor mit kerestél tegnap a szobámban? - kérdezett vissza reflexből
Oké. Nem elég, hogy egy éjszakát kellett töltenem a szobájába, főleg egy ágyban vele, amitől undorodom magamtól. Erre ma azt hazudja, hogy lefeküdtünk, és most megkérdezi, hogy mit kerestem a szobájába... Ha azt hiszi, hogy őt akartam látni, nagyon téved.
- Nem mindegy az neked? - válaszoltam flegmán
- Nem, mert az én szobám, és te engedély nélkül bejöttél az este közepén. Ezért nem mindegy.
- Oké. A telefonomért voltam bent nálad. De most ha engeded... Reggeliznék.
Leültem Sophie mellé az asztalhoz, aki még mindig meglepetten figyelt engem, hogy én így beszéltem Justinnal. Kit érdekel ez a hülye gyerek? Még csak 24 órája sem ismerem, de már most utálom. Elvettem a tejet és a müzlit, a tálamba öntöttem és lassan elkezdtem enni. Mikor befejeztem a reggelimet betettem a tálat a mosogatóba, elindultam a lépcső felé, mikor Lewis az utamba állt.
- Elengednél? - léptem egyet jobbra, hogy kikerüljem, de ő velem együtt lépett
- Nem.
- Miért? - újra megismételtem az előző cselekedetem csak most balra, és ő is így tett
- Mert ki kell titeket oktatnunk.
- Mi van? - kérdezte -kulturáltan- Sophie
- Ti most komolyan azt hittétek, hogy elrabolunk titeket és itt aranyéletetek lesz? - röhögött Lewis
- Én igen - állt mellém Sophie
- Akkor nagyon nagyot tévedtél - vágta rá Justin - Kövessetek. - indult el a lépcső alatti ajtóhoz
Kinyitotta az ajtót és még egy lépcső tárult elénk. Ezek most szórakoznak? Hány emeletes ez a ház? Justin elindult előre én követtem, utánam Adam, utána Sophie, és Lewis csukta az ajtót. Sötét lett. Megálltam a nem tudom hányadik lépcső fokon, a következő pillanatban nekem jött Adam, így legurultam a lépcsőn addig amíg Justinnal a testünk nem találkozott. Együtt folytattuk "utunkat" lefelé a lépcsőn, amíg földet nem értünk.
- Mi volt ez? - sikoltott Sophie
Valaki tapsolt egyet amitől fény gyűlt a szobába, amint kinyitottam a szemem azt vettem észre, hogy Justinon fekszem, vagyis... hasalok. Szemtől szembe voltunk egymással, kajánul elvigyorodott én meg észhez kaptam és gyorsan felálltam. Miért Ő ment elől? Mondjuk tök szép szeme van... Mi van?!
- Magatokra hagyjunk? - szólalt meg Lewis
- Hol vagyunk? - kérdeztem ügyet sem vetve a kérdésére
- A kiképző szobában.
- Miért kell minket kiképezni? - kérdezte Sophie
- Hogy rendesen tudjatok majd embereket ölni - válaszolt Justin
- Jól hallottam? Embereket ölni? - kerekedett ki a szemem
- Jól hallottad - nézett rám Adam
Körbe néztem a szobában, ami igazából egy nagy csarnok szerűség. Balra voltak műanyag emberi bábuk amiken gondolom majd verekedni(?) fogunk. Középen egy nagy zöld matrac volt és az mögött céltáblák, jobb oldalon egy fehér asztalon fekete fegyverek sorakoztak. Visszanéztem a srácokra és Sophiera aki lefehéredve nézte a fegyvereket.
- Mivel kezdünk? - kérdeztem kíváncsisággal
- Te most komolyan kérdezed? - lepődött meg Lewis
- Nem, ez a Kész átverés - szóltam flegmán.
- Nézzük meg először, hogy hogyan tudsz lőni - indult meg Justin a fegyverekhez
A kezembe adott egy kisebb zsebpisztolyt és rám mosolygott.
- Ez most komoly? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Ja, bocs - újra oda fordult az asztalhoz és ügyködött megint valamit, de a nagy vállától nem láttam semmit, hátra fordult, kivette a kezemből a pisztolyt és a kezembe nyomott egy... vízipisztolyt.
- Te most szórakozol velem? - néztem rá amitől mindenkiből kitört a nevetés - Na, ne szórakozz már - nevettem már én is velük együtt. A következő pillanatban Justin felegyenesedett én meg arcon lőttem amitől abba hagyta a nevetést. Hátat fordított nekem újra ügyködött valamit az asztalnál és elővett egy nagyobb vizi pisztolyt.
- Ne. Ne. Ne. Ne - hátráltam -, kérlek Justin - nem bírtam. Elkezdtem nevetni újra.
- Nyugi, nincs is megtöltve - lőtt egyet Justin és nem jött ki belőle semmi, amitől fellélegeztem.
- Most már vegyük komolyan. - mondta Lewis.
- Rendben, de valld be, hogy jó vicc volt. - nevetett megint Justin amitől Lewis csak kacagott egyet - Tessék - adta megint a kezembe a pisztolyt.
Beálltam az első célzótábla elé, céloztam és lőttem. Tökéletesen súrolta a céltábla szélét, így el se találtam a táblát. Gratulálunk Cassy! Újra céloztam, és épphogy lőttem volna mikor megéreztem, hogy valaki átkarol hátulról.
- A céltáblát figyeld. Ne nézz sehova. A tábla közepébe koncentrálj - suttogta a fülembe Justin
Koncentráltam teljes erőmből, és lőttem. Bele talált! Pontosan a közepébe.
- Ez azzz! - ugrándoztam örömömben
- Ügyes vagy - mosolygott rám
- Köszi - villantottam meg a fogaim - Te hogy tudsz lőni?
Kivette a kezemből a pisztolyt, rám nézett, nem célzott a táblára... A közepébe ment. Leesett állal néztem őt és a golyót a táblában. Ez hihetetlen.
- Fogadunk? - kérdeztem ravasz mosollyal.
- Miben? - kerekedett ki a szeme
- Megpróbálom elterelni a figyelmed, ha sikerül beletalálni a táblába kérhetsz tőlem valamit, bármit. De ha nem én kérek tőled valamit.
- Rendben. - szembeállt a táblával és mögé ugrottam és elkezdtem simogatni, és puszilgatni. Lassan csókolgattam a nyakát amitől megremegett egy kicsit a keze. Simogattam a mellkasát is egészen le a hasáig.
- Jó kockás hasad van - suttogtam gyengéden a fülébe, amitől lőtt egyet.
És a golyó...