6. Fejezet

Bonjour!

Először is: Látjátok, hogy milyen csodálatos, és gyönyörű, és fantasztikus, meg még sorolhatnám, hogy milyen ez a design. Egyszerűen szavakat nem lehet mondani rá. Úgyhogy, köszönöm szépen, itt is Molnár Eszternek!<3 Másodszor: Nem tudom mi van velem, de lehet, hogy kanos vagyok, vagy nem tudom, de ezen a részen eléggé meglepődtem, hogy én ilyet tudtam alkotni. Harmadszor: Egy extra hosszú részt hoztam, amiben rengeteg történés lesz, és nagyon figyeljetek mindenre, mert fontosak lesznek a későbbiekben!

4 komment után jön a következő!

Jó olvasást!

Lágy puszikra ébredtem, amiket az arcomra kaptam. Elmosolyodtam, és leesett, hogy pontosan ki is puszilgat. Kibújtam az az öleléséből, ránéztem, vágtam egy grimaszt, és kimentem a szobából egy hang nélkül. Ahogy kiértem frissen főzött kávé illatát éreztem, ami a konyha felől jött. Elindultam le a lépcsőn de szokásomhoz híven, hallgatóztam.

- Cassy megint Justinnál aludt - hallottam Adam hangját.

- Honnan tudod? - lepődött meg Lewis

- Reggel ágyba akartam neki vinni a reggelit - kikukucskáltam, és láttam, hogy Adam zavarban van, és a tarkóját vakarja.

- Miért akartad be vinni neki a reggelit? - szólt közbe Sophie. Ó, hogy ő is itt van?

- Mert tegnap elájult, és lehet, hogy borzasztóan fáj a háta. Ti is tudjátok mit csinált vele Justin - nézett rájuk.

- Akkor most menjek vissza a szobámba, hogy betudd nekem hozni a reggelit? - jöttem lefele a lépcsőn miközben mindenkire rámosolyogtam.

- Fáj a hátad? - ugrott elém Sophie

- Csak egy kicsit. De nem vészes. Inkább kérek szépen egy kávét - villantottam meg az 1000 W-os mosolyom, amitől Adam ugrott is a kávéfőzőhöz, hogy kiöntse nekem egy bögrébe.

Elém rakta én pedig ízlésem szerint ízesítettem, és lassan kezdtem el kortyolgatni. A következő pillanatban két kar fonódott a derekamra, így a forró kávé ráfröccsent a pólómra. Mindenki tanult biológiát, és mindenki tudja, hogy mi van akkor, mikor egy lány kebleire folyik valami meleg, esetleg forró akkor mi történik... Igen, pontosan az. Felálltam a székből, szembe álltam Justinnal, aki elég rendesen megbámult. Ha harc, hát legyen harc. Fogtam a maradék kávét és a két lába közé öntöttem. Most komolyan! Ennek egy óriás kígyó van az alsónadrágjába?! Jézusom, Cassy ne nézd már!

- Tetszik? - vetett rám egy kaján vigyort. 

Gúnyosan elvigyorodtam, felmutattam a jobb középső ujjam, és felballagtam a lépcsőn egészen a szobámig, ahol beugrottam a zuhany alá. Amint végeztem, felvettem a ruhámat. Hajamat kifésültem, és hagytam, hogy természetesen a vállamra hulljon. Kitártam a fürdőm ajtaját, és neki ütköztem egy felsőtestnek.

- Mit keresel itt? - néztem a szemébe.

- Csak figyelmeztetni szeretnélek - szólt kissé ridegen.

- Mivel kapcsolatban? - ki, és leültem az ágyamra.

- Vigyázz a fiúkkal. Justinnal ne játssz, mert nem tudod mikre képes, erősebb, mint gondolnád. Adamet meg még nem láttam így.

- Hogy?

- Mióta ismerem sosem ugrott egy lánynak sem. Nem volt eddig ilyen figyelmes senkivel... Tehát, érted. Törékeny. És szerintem bír téged. De ne játszadozz vele - beszélt komolyan Lewis.

- Hogyan játszadoznék vele úgyhogy szinte nem is beszélünk? - néztem rá furcsán.

- Csak ne játssz vele. Ennyit kérek. Szerintem nem nagy hű-hó - mosolyodott el a végére.

- Igenis Uram! - tisztelegtem előtte.

- Na gyere. Bevetés van - indult az ajtó felé

- Milyen bevetés?

- Gyere Mr. Knight irodájába, és megtudod - kacsintott.

Egymás mellett mentünk a folyosón, teljes csendben. Kérdezni akartam valamit, de még én se tudom, hogy mit. Csak valamit. De az nagyon fontos nekem. Érzem. A kezemet kezdtem el dörzsölgetni, mert kezdtem fázni pedig a szobámban éreztem, hogy van fűtés. Ahogy beértem az irodába megcsapott a jéghideg levegő.

- Szép jó reggelt Cassy! - mosolygott Mr. Knight.

- Jó reggelt - suttogtam.

Megköszörültem a torkom, és ránéztem Sophiera, aki mint én, fázott. Körbe néztem a szobába, keresni a légkondit. Természetesen nem találtam. Akkor honnan jöhet a hideg? 

- Szóval a célpont neve, Michael Solivan. 39 éves,bérgyilkos és pedofil - kezdte olvasni az aktáit. - Rengeteg fiatal tini lányt erőszakolt már meg, végül meggyilkolta őket. Börtönben nem volt, mert mindig kihúzták a pácból... Folytassam, lányok? Elég rosszul festetek - nézett rám, és Sophiera.

- Elég, mindent tudunk róla - mondta Adam.

Mindenki bólintott egyet, és csak akkor tűnt fel, hogy Justin engem méreget. Próbáltam nem ránézni kisebb-nagyobb sikerrel.

- Két kocsival fogtok menni, és megfigyelitek a házát. Egyik fele éjszaka, a másik nappal. Érthető?Akkor menjetek - válaszolt a saját kérdésére.

Elindultunk a szobák felé, és bement mindenki a sajátjába. Kinyitottam a szekrényem, kivettem belőle a sporttáskát,és elkezdtem belepakolni a ruháimat meg mindent ami kelleni fog. Kiléptem a szobámból, és azt vettem észre, hogy ott állnak a szobám előtt. Végig néztem rajtuk, és Lewis elindult a konyhai lépcsőhöz, mi meg követtük. A lépcső alatti ajtóhoz mentünk, amit kinyitottunk, és lementünk. A kiképzőcsarnokban felkapcsolódtak a lámpák, amin elmosolyodtam. Leléptem az utolsó fokról, és csak bámultam magam elé. Itt estem rá Justinra. A fegyveresasztal mellé álltunk, és Justin mindenki táskájába belepakolt 3-3 fegyvert.

- Csak majd ne minket lőj le - morogta Justin.

Nem válaszoltam semmit csak egy grimaszt vágtam, és odébb mentem. Tovább indultunk a lépcsőházhoz, ahol Adam, és Lewis üldözött engem. Kirázott a hideg az emlékek miatt. Kiléptünk az épületből, és előttünk volt két fekete Range Rover, ahol elkapott a két fiú.

- Cassy, a jobb oldali kocsiba menj - szólt Justin, én pedig engedelmeskedtem neki.

- Többiek a másikba, és ti őrködtök este - nézett rájuk. Beültem az anyós ülésre, bekapcsoltam a rádiót, ami Becky G Problem számát hangoztatta. Elkezdtem halkan dúdolni, miközben Justin beszállt a vezetőülésre. Arra lettem figyelmes, hogy Will.I.Am. részét Justin rappeli. Kikerekedtek a szemeim, rám nézett, kacsintott egyet és folytatta. Következett Becky, én pedig Őt kezdtem el énekelni. Tapsoltam egyet, és balra hullámoztam, újra tapsoltam és most jobbra hullámoztam. piros lett a lámpa, és amíg álltunk Justin is belekapcsolódott.

- És most a locsoló! - kiáltott fel, és elkezdtük táncolni. Ahogy véget ért a dal nagy nevetésben törtem ki, a lámpa pedig zöldre váltott.

- Gyönyörű a mosolyod - nézett rám egy pillanatra. Elfordítottam a fejem az ablak irányába, és még jobban elmosolyodtam. - Húha, zavarba hoztalak? - húzogatta a szemöldökét.

- Frászt - köptem neki oda. - Csak el kell viselnem, hogy veled kell utaznom meg őrködnöm - sóhajtottam. - Inkább megpróbálok aludni.

Kinéztem az ablakon, és becsuktam a szemem, először csak hallgattam a zenét majd éreztem, hogy egyre álmosabb vagyok, végül sikeresen elaludtam. 

***

- Cassy, megérkeztünk - ébresztgetett Justin.

Belenéztem a szemébe, és körbe néztem. Besötétedett. Megdörzsöltem a szemem, hogy egy kicsikét felébresszem magam. Ásítottam egy nagyot, és újra ránéztem.

- Mit fogunk csinálni?

- Mivel reggel tízkor lesz a váltás, így arra gondoltam, hogy aludnunk kéne.

- Akkor mi a francnak ébresztettél fel? - néztem ár hülyén

- Gondoltam átakarsz öltözni, pizsamába. Vagy felőlem sétálhatunk a városban is. Úgyis este tizenegy van. - nézte meg az időt a telefonján.

- Legyen a második - mondtam egy rövid gondolkodás után. - Ki kell nyújtanom a lábam.

- Akkor induljunk. De várj még. Maradj bent a kocsiban - kiszállt gyorsan, és átjött az én felemre, kinyitotta az ajtómat, és várta, hogy kiszálljak.

- Köszönöm - mosolyodtam el. - Egyébként hol vagyunk? - megfogta a két vállam, és megfordított. - London? - súrolta az állam a földet.

-  Ja, hogy ez London. Én azt hittem, hogy A London Eye Párizsban van - szólt gúnyosan, én meg mellkason vágtam. - Felüljünk?

- Ez most kérdés volt? - emeltem fel a szemöldököm.

Elindultunk balra, ahol Adamék kocsija is volt. Intettünk neki, és jó munkát kívántunk nekik, mi meg útnak indultunk. Minden kirakat előtt megálltam, és mindent megnéztem, amit csak tudtam. Legtöbbet ruhás boltok előtt álltunk meg, de még ékszer üzleteknél is elég sokat álltunk. Láttam Justinon, hogy elege van már abból, hogy minden bolt előtt megállok, és nézelődöm, így tartóztattam magam, és nem álltam meg, csak néha-néha rájuk néztem. Amint oda értünk az óriáskerékhez, Justin megragadta a kezem, és előre kezdett tolakodni. Próbáltam ellenkezni, de nem sok sikerrel. Kaptunk elég sok trágár szavakat, amik csakúgy leperegtek Justinon, de engem zavartak ezek a szavak. Kicsit még bántott is, mert én inkább kivártam volna a sort, minthogy ezeket végig hallgassam. Később sikeresen felugrottunk az egyik fülkébe, ahol jönni akartak volna még, de Justin becsukta előttük az ajtót.

- Szegények - nevettem halkan.

- Csak veled akarok lenni - suttogta.

Elkezdtem sétálgatni a fülkében, miközben egyre magasabb, és magasabbra érkeztünk. Justin követte a szemével minden mozdulatomat, még a fejvakarásomat is. Próbálkoztam nem rá figyelni, hanem kiélvezni a csodálatos pillanatokat, ahogy végig tudtam nézni London nyugodt esti énjét. Hát, nem sikerült.

- Abba hagynád?! - förmedtem rá.

- Mit? - nézett a szemembe.

- Azt, hogy minden kis mozdulatomat úgy figyeled, mintha annyira érdeke lenne. Tudod mennyire irritáló tud lenni? - mentem hozzá közelebb. - És most is úgy nézel, mintha nem tudnád miről beszélek. Nem értelek! rohadtul nem értelek. Egyszer kegyetlen vagy, utána elmondod, hogy én vagyok az oka annak, hogy nem álmodsz rosszat, ezután kedves vagy, a kocsiban jó fej, ahogyan együtt énekeltünk vagy nem is tudom mit csináltunk, és most meg úgy nézel rám mintha... - nem bírtam abba hagyni, mert betapasztotta a szám... a szájával. Csókja édes volt, és szenvedélyes, lágy, és finom. Megnyalta az alsó ajkam, ezzel bejutást kérve, hogy bejusson a nyelve a számba, megadtam neki. Nyelvünk vad táncot jártak, és nem engedték el egymást, egy másodpercre sem. Justin keze vándorolni kezdtek a fenekemre, amit gyengéden megmarkolt, neki nyomott a fülke falának, és felemelte a lábaimat, amiket a csípője köré tekertem. Néhány perc elteltével elváltunk egymástól, és a nyakamat támadta meg. Kinyitottam a szemem és azt vettem észre, hogy kezdünk közel lenni a földhöz, és abba kéne hagyni. Beletúrtam Justin hajába, amitől elkezdte szívni a nyakam.

- Justin! - kiáltottam fel, mert már kezdett nagyon fájni - Ki kéne szállni - egy puszit nyomott oda ahol nem rég kiszívta a nyakam, amitől felszisszentem. Elváltunk egymástól, és kiléptünk a fülkéből, mások meg ugrottak is be. Lefogtam a nyakam, és indultunk is vissza a kocsinkhoz. Ahogy visszaértünk Adam intett egyet, és halványan rám mosolygott. Visszamosolyogtam, és mentem tovább. Beértünk a kocsiba, az volt az első, hogy megkerestem a pizsamám, átöltöztem, egy szó nélkül hátra döntöttem az ülésem, befordultam, hogy ne lássam Justint, és lehunytam a szemem. Elkezdem vacogni, amit Justin is észre vett, így rám terített egy puha takarót. Hallottam, hogy Justin bekapcsolja a rádiót, és épp hogy halljuk, lehalkította, így el tudtam aludni.